Emlékeztető a Bábművészek Szövetségének 2012. október 2-i üléséről

Helyszín: Budapest I. Corvin tér
Asbóth Anikó, a Szövetség elnöke 11 órakor üdvözölte a megjelenteket, és megállapította, hogy a Szövetség 93 tagjából 23 van jelen, ezért a Közgyűlés nem határozatképes. A Közgyűlést berekesztette, és ahogy azt a meghívóban jelezték új Közgyűlést hívott össze 11.30percre.
11.30-kor Asbóth Anikó megnyitotta a Közgyűlést (résztvevők mellékelt jelenléti lista szerint), s felkérte levezető elnöknek Pilári Gábort.
Pilári Gábor üdvözölte a jelenlévőket.
Jegyzőkönyv vezetőnek Vajda Mártát, jegyzőkönyv hitelesítőknek pedig Szász Zsoltot és Tömöry Mártát javasolta. Tekintettel arra, hogy a kiküldött meghívóban tisztújítás is szerepelt, szavazatszámláló bizottságnak javasolta Vajda Zsuzsát, Sramó Gábort és Láposi Terkát.
A jelenlévők minden javasolt tisztségviselőt egyhangúlag megszavaztak.
Pilári Gábor megkérte Asbóth Anikót beszámolójának megtartására.
Beszámoló
a Magyar Bábművészek Szövetsége Elnökségének 2008-2012 végzett munkájáról
A közgyűlés 2008-ban választotta meg a jelenlegi elnökséget. Sajnálatos módon Lengyel Pál, a Szövetség elnöke, az év elején elhunyt. Mindenkinek hiányozni fog.
Az elnökség felosztotta maga között , hogy ki-milyen területtel fog elsődlegesen foglalkozni. Ezek szerint Asbóth Anikó – a gazdasági és jogi kérdésekkel; Székely Andrea- az oktatásokkal és tanfolyamokkal, Pilári Gábor – az alternatív-magánbábosok ügyeivel; Schneider Jankó – összekötő az UNIMA, az Assitej, a Bábjátékos Egyesület felé, valamint a fesztiválokkal.
A legfontosabb feladat: az Előadó-művészeti Törvénnyel összefüggő, ily módon a szakmai érdekvédelem. Ennek jegyében minden lehetőséget megragadtunk annak érdekében, hogy a bábos szakma érdekeit érvényesítsük, egyeztettünk a minisztériummal, a színházi bizottsággal az   Előadó-művészeti Tanáccsal. A négy év történéseit hosszú lenne felsorolni, ezért csak az eredményekről szólnék: 2010-ben  sikerülta bábszínházakra vonatkozó  0,5-es szorzószámot 0,8-re emeltetnünk. A módosított Ea. Törvénnyel kapcsolatban is minden lehetséges fórumon kifejtettük a véleményünket.  E törvénnyel kapcsolatban sikeresen lobbiztunk az UNIMA-val együtt azért, hogy a báb és gyermekszínházak esetében 2018-ig moratórium szülessen  a művészi munkakörökben a felsőfokú szakirányú végzettségekre vonatkozóan. Így vált lehetségessé a törvény értelmében, hogy valamennyi önkormányzati fenntartóval vagy tulajdonossal rendelkező bábszínház a kiemelt kategóriába került 2012-től. Természetesen a kiemelt kategóriának egyéb szempontjai is vannak, tehát ez nem jelent automatizmust a következő évekre.
•    A módosított Ea. Törvény értelmében létrejött Nemzeti Érdekegyeztető Tanácsba  Asbóth Anikót delegálta a Szövetség részéről a Színházi Társaság:  a  valamennyi szakmai szervezetek által delegált testület három témával foglalkozott a fennállása óta:
1.     A színházak besorolásával.  A Tanács valamennyi hivatásos – önkormányzati fenntartóval, vagy tulajdonossal rendelkező bábszínház esetében elfogadta a kiemelt kategóriába kerülést.
2.    A művésznyugdíjakkal kapcsolatban: hangot adott a Tanács annak, hogy elfogadhatatlan és diszkriminatív a Törvénynek az a paragrafusa, amely csak a táncosok 20 éves szolgálati idejét veszi figyelembe és engedi meg számukra a művész nyugdíj lehetőségét, s közülük is csak a törvényben meghatározott együttesek tagjai számára. Törvénymódosítási javaslatot fogalmazott meg a Tanács, amiben a színész nyugdíj szolgálati idejét 32 évben határozná meg. Itt is sikerült elérni, hogy a bábszínészekre is ez a 32 év vonatkozzon.  A feltételrendszer részletes kidolgozása folyamatban van a minisztériumi egyeztetés alatt van. 2013. január 1-ével lépne hatályba a törvény a tervek szerint.
Elmondható, hogy sokat dolgoztunk. A munka hatásfokával nem lehetünk elégedettek, de meg kell állapítani, hogy ebben a rendszerben nehéz minimális eredményt is elérni és sajnos a bábszínházak helyzete is romlik.
•    Szakmai napokat szerveztünk a vidéki bábszínházakba, ahol az adott színház helyzetét, problémáit láthattuk, alkalmanként a fenntartóval is találkoztunk. Ezekre az alkalmakra biztosítottuk az utazási lehetőséget az érdeklődők számára: jártunk Szegeden, Zalaegerszegen, Kecskeméten, Debrecenben.
•    A jubileumi rendezvényeken képviseltette magát elnökségünk: Kecskeméten a Ciróka Bábszínház jubileumi rendezvényén, a Bóbita Bábszínház 50 jubileumán, a Kós Lajos Terem átadásán.
•    A nemzeti alaptanterv művészeti oktatási vonatkozásait véleményeztük.
•    A Kritikus Céhvel történő kapcsolat felvételre került sor, melynek eredményeképpen több szakmai napon is részt vett a kritikus céh képviseletében egy-egy kritikus.
•    Javaslatokat tettünk a fesztiválok zsűrijébe.
•    Évente pályáztunk az NCA-hoz. Az elmúlt 4 évben a következő összegű támogatást sikerült megszerezni: 2008. 250.000,-, 2009. 1.100.000,- 2010. 500.000,- 2011. 200.000,- 2012. 300.000,- , mely összegeket a szakmai napok utazási költségeire, díj tervezésre és készítésére, a honlap szerkesztésre és fenntartásra, adminisztrációra, a jubileumokhoz kötődő ajándékozásra, adminisztrációra és a találkozókhoz, elnökségi ülésekhez kapcsolódó reprezentációra költöttünk.
•    Résztvettünk a bábszínház igazgatói pályázatokat véleményező szakmai kuratóriumok munkájában.
•    A Színházi Társaság elnökségébe Lengyel Pál elnököt delegáltuk, majd miután Pali felköltözött az égiekhez, Székely Andrea vette át a helyét.
•    Lengyel Pál elnök halála után Asbóth A. lépett automatikusan az elnöki székbe, elnökhelyettesnek választottuk Székely Andreát  és Meczner Jánost hívtuk be az Elnökségbe.
•    Honlap készült, melyre igyekeztünk az aktuális információkat feltenni, nem elég sikeresen, de bízunk benne, hogy Schneider  Jankó kézbe veszi a honlap frissítését.
•    A Szövetségünk díját újraterveztettük  Majoros Gyulával, amit az adott alkalomhoz kötődően tematizáltan  - adunk át. Reméljük a kecskeméti találkozón, melyet remélhetőleg sikerül tavasszal megrendezni.
•    Résztvettünk – amíg igényt tartott rá a hatalom –a  Blattner-díj kuratóriumaiban. A kulturális kormányzat meg kívánja változtatni aművészeti díjak rendszerét. A díjak számát csökkentik, viszont a vele járó pénzösszeget felemelik. A Blattner-díj esetében olyan javaslat született, miszerint kétévente 1 díj lenne kiadható, és kb. 800.000,- Ft a vele járó pénz.  Az előzetes elképzelésekhez képest sikerült elérni, hogy az összeget hozzák azonos szintre a Jászai Mari díjjal járó kb. 1,4 millióra. Az adható díjak számának emeléséért még küzdünk.  A díjakkal járó összeg nem fix, hanem a mindenkori minimálbér egy meghatározott százaléka, amely így értelemszerűen évente emelkedik.
Székely Andrea annyival egészítette ki a beszámolót, hogy minisztérium megkeresésére a Bábművész Szövetség és a Színházi Társaság képviselőjeként részt vett egy oktatási bizottság munkájában, amely az új NAT előkészítésében volt hivatott tevékenykedni. Ebben nem csak a bábot és a színházat képviselte, hanem a zenét és a vizuális művészeteket is. Elkészített egy koncepciót, de végül magának a tantervnek az elkészítésében már nem tartottak igényt a közreműködésünkre. A minisztériumban Kaposi Józsefről tud, aki ezzel foglalkozott, de ő személyesen nem találkozott a konzultáció közben beküldött ilyen jellegű anyagokkal, és nem tudja, ki készítette el a konkrét anyagot. Szerették volna, ha minden nap legyen testnevelés óra mellett a minden nap legyen egy óra, amikor valamilyen művészettel foglalkoznak elv is érvényesüljön. Sajnos ez nem sikerült.Kérdésre elmondta, hogy a művészeti iskolákban felsőfokú végzetség kell rendelkezniük a tanároknak – ehhez megfelel a drámapedagógus diploma.
A képzéssel kapcsolatban elhangzott még, hogy mivel a kiemelt előadó-művészeti szervezeteknél egyik kritérium, hogy a foglalkoztatott művészi állomány 60%-a felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkezzen, az egyetem 6 féléves posztgraduális képzést indít gyakorló, de diplomával nem rendelkező művészek – természetesen bábművészek részére is. Meczner János ezt kiegészítette azzal, hogy a képzést Molnár Piroska, Kocsis Gergő és Szőcs Artúr vezetik. Feltehetőleg lesz felvételi elbeszélgetés, szükség lesz ajánlásra, és a lényeg az, hogy ténylegesen színházaknál dolgozók jelentkezzenek rá. A képzést magát igény szerint a jelentkezők elfoglaltságaihoz igazítják, s ha szükséges, három év után újat indítanak. Nem lesz külön bábos – nem bábos képzés. Nagyon fontos, hogy a színházvezetők odafigyeljenek, hogy az érintett művészek jelentkezzenek, mert a bábos moratórium 2018-ig szól, utána a színházak kieshetnek emiatt a kiemelt kategóriából. A drámainstruktori szak – színjátékos szakirány elnevezési képzésről tájékoztató a Magyar Színházi Társaság honlapján (www.mszt.org) honlapján olvasható.
Sajnos a képzés fizetős, de tárgyalások folynak az NKA előadó-művészeti szakkolégiumával –ahol az UNIMA és a Színházi Társaság valamint a függetlenek képviseletében Gáspár Máté van jelen, hogy írjanak ki ösztöndíjra is pályázatot.
Az is fontos, hogy a 122/2011. Kormányrendeletet módosítani szükséges , mert ez a művészi munkakör (drámainstruktor) nem szerepel benne, de a rendeletben lévő egyéb művészi és művészeti munkaköröket illetően is szükségesek lennének változtatások.
Bemutatkozott Bal József, a Harlekin Bábszínház új igazgatója. Feltette a kérdést, hogy van-e a Szövetségnek fenntartói megállapodás mintája, mert nem igazán jut dűlőre az önkormányzattal: nem hajlandóak semmilyen kötelezettséget vállalni, konkrét számokat megadni. Székely Andrea elmondta, hogy számos mintát begyűjtöttek, érzése szerint a Vaskakasé a legjobban használható, de biankó mintát nem tudnak adni. Minden bábszínház helyzete más, egyénileg kell a harcokat megvívni az önkormányzatokkal, s tudomásul kell azt is venni, hogy az önkormányzatok tényleg nem tudnak három évre kötelezettséget vállalni.
Új igazgatóként bemutatkozott még Pinczés István is, a zalaegerszegi Griff Bábszínház új vezetője.
A fenti kérdések és válaszok után a közgyűlés Asbóth Anikó elnök beszámolóját egyhangúlag elfogadta.
Következő napirendként a Bábművész Szövetség és az UNIMA esetleges fúziója került szóba. Asbóth Anikó és Csató Kata elmondták, hogy a gondolatot alapjában az ébresztette, hogy a bábos szakma kicsiny, a fenntartók nehezen tudnak különbséget tenni az egyes szervezetek között, összekeverik azok funkcióját. Meggyőződésük szerint a jelenlegi helyzetben az egységet kell hangsúlyozni és nem is fúzióról lenne szóm, hanem hogy a két szervezet egy egységben egymás mellett fejtené ki a tevékenységét, ahol a lényeg maga a bábos műfaj, s a két elnevezést az ÉS kötőszó kapcsolná össze: Magyar Bábművészek Szövetsége és UNIMA. Erre külföldi példa is van (francia).
A résztvevők soraiból – ahol többen mindkét szervezetnek is tagjai, de voltak csak UNIMA tagok is – számos pro és kontra érv hangzott el. Néhányan féltették az 1929-ben megalakult nemzetközi szervezet hagyományait, megkérdőjelezték, hogyan tudnának egymás mellett működni a különböző területek. A Bábművész Szövetség alapszabályát tekintve csak profi magyarországi bábosokat tömörít, míg az UNIMA esetében egy ugyan jogilag önálló entitású, de mégiscsak egy nemzetközi szervezet magyar filiáléjáról van szó, ahol nagy szerepet kapnak az amatőrök, bábpedagógusok. A heves vita számos egyéb problémát vetett fel: hol lehet igazán lobbizni a bábos érdekekért (pl. MMA), kiket képviselnek az egyes szervezetek, mekkora a valós tagság, milyen a tagság aktivitása, hozzáállása a dolgokhoz. Mit jelent a Szövetség számára a Színházi Társasági tagság, milyen mértékben van ezáltal jobban bevonva az általános színházi vérkeringésbe.
Természetesen szóba kerültek az anyagi problémák is, hogy két szervezetet kell így működtetni – bár a Szövetségnek jelenleg működési költségei nincsenek.  Probléma van az információk áramlásával is, meg hogy az országhoz hasonlóan a bábos szakma is megosztott. Holott most van a legnagyobb szükség arra, hogy közösen lépjünk fel. Elhangzott az is, hogy bár jelenleg nem igazán támaszkodnak a szakmai szervezetekre, volt idő, amikor nagyobb volt a szerepük és a két szervezet külön-külön lett megszólítva egyes szakmai kérdésekben, kuratóriumokban, s a területet így két, önálló szavazattal rendelkező egyesület tudta képviselni. Hangsúlyozták a Szövetség a bábszínházi műfaj érdekében kifejtett tevékenységét: azért valahol az egykori Színházművészeti Szövetségnek, majd jogutódjának és a Bábművész Szövetségnek is köszönhető, hogy létrejött a 13 vidéki professzionális bábszínház, s hogy most mindegyik a kiemelt kategóriában található.
A vita végén mindkét szervezet szavazott arról, hogy felhatalmazza-e a tagság a saját elnökségét arra, hogy megtegye az előkészítő lépéseket a két szervezet összeolvadása érdekében.
A szavazás eredménye a következő:
UNIMA:    13 igen, 2 nem 3 tartózkodás
Szövetség:     13 igen, 0 nem 8 tartózkodás.
A Magyar Bábművészek Szövetség tehát felhatalmazta az elnökséget, hogy tegye meg a szükséges jogi és egyéb lépéseket, egyben meghosszabbította az elnökség mandátumát az új szervezet létrejöttéig. Így a napirendben tervezett tisztújítás elmaradt.
Szász Zsolt beszámolt arról, hogy 2013. augusztus 28-tól rendezik meg a szokásos pécsi felnőtt bábfesztivált kicsit átalakítva „metamorfózis” címmel. Kérte a Szövetség támogatását mind a szakmai programok kialakításában, mind a szükséges pénzek előteremtésében.
A Szövetség egyhangúlag tagjai közé felvette a következő bábművészeket: Nagy Viki, Tóth Krisztina, Szabó Attila
A végén mindenkinek felhívták a figyelmét a tagdíj befizetésének szükségességére, melynek összege évi 2.400 Ft.
Számlaszám: 11706016-20790655
Pilári Gábor megköszönte a részvételt és bezárta a közgyűlést.

Budapest, 2012. október 2.
Vajda Márta s.k.
jegyzőkönyvvezető